Portofino
A község a Tigullio-öböl nyugati részén fekszik, Genovától 36 km-re, Rapallotól 7 km-re nyugatra. Elérhető az A12-es autópályán Rapallo kijárattól. Északon Santa Margherita Ligure községgel, délen és keleten a Ligur-tengerrel, nyugaton pedig Camogli községgel határos. Hat másik községgel együtt alkotja a Portofinói Regionális Természeti Parkot, és itt találjuk a Portofinói tengeri rezervátumot is.
Acireale
Acireale (szicíliaiul Jaciriali vagy röviden Jaci vagy Aci) egy olasz város Catania megye északkeleti részén, Szicília szigetén, Olaszországban az Etna lábánál, a Jón-tenger partján. Acireale egyházmegye székhelye is egyben, a település templomairól ismert, többek között a neogótikus stílusú Szent Péter-bazilikáról, a szicíliai barokk stílusú Szent Sebestyén-bazilikáról és a 17. századi dómról.
A hagyomány szerint, a város eredete Xiphonia idejébe vezet vissza, ami mára már egy teljesen eltűnt görög város volt. A római korban egy másik görög város is létezett, Akisz, ami részt vett a pun háborúkban. Ovidius Átváltozások című művében nagy szerelem volt Akisz, az Akisz folyó szelleme és Galateia, a tengerek nimfája között. Az Akisz folyó a Fiume di Jaci nevű kis patak, ami Acirealén (az ókori Akisz vagy Acium) keresztül folyik.
A középkorban a város kibővült a vár körüli résszel (ma ez Aci Castellot képezi). A bizánciak Jachiumként ismerték, az arabok az Al-Yāj nevet adták neki. Neve később Aquilia lett. 1169-ben egy hatalmas földrengés elszakította a népesség nagy részét a szárazföld felé és elosztotta Aci számos kisebb városa között. A késő 14. században Aquilia újraalakult az északi részen, ami a mai város első magja lett. Az egyetlen máig fennmaradt középkori emléke a városnak a dóm gótikus-lombard stílusban épült kapuja.
A 16. században V. Károly német-római császár felszabadította a várost a feudális kötelékek alól, így téve azt koronatelepüléssé. A 16. század végén a városnak már 6-7000 lakosa volt. A település legelső írásos említése 1596-ből való, és az acirealei karneválról számolt be. A város kereskedelmi központtá vált (ez szabad piac vagy Fiera Franca tartására jogosította fel) és számos új épülettel bővült.
A települést 1693-ban egy földrengés majdnem teljesen elpusztította, ami miatt jelentősen megállt a gazdasági fejlődés. Az ezrek expedíciójában, amikor Szicília felszabadult a Nápolyi Királyság alól, Acireae volt az első város, ami ellen fellázadtak a Bourbonok. 1941-ben a szövetségesek felbombázták a várost, ami számos civil áldozatot követelt.
Lampedusa
Lampedusa Olaszországhoz tartozó kis sziget a Földközi-tengerben, Málta és Tunézia között. Szicíliától 205, a tunéziai partoktól 113, Máltától 140 kilométernyire fekszik, 10 km hosszú, legnagyobb szélessége 4 km. Egy aprócska sziklaszirt, a Nyulak szigete (olaszul Isola dei Conigli) tartozik még hozzá.
Az ál-cserepesteknősök tojásrakó helyeként ismert.
A helybeliek halászatból, némi mezőgazdaságból, idegenforgalomból élnek, és repülőtér is van.
Az Észak-Afrikából érkező bevándorlók csónakokkal kísérlik meg az Európai Unió elérését. Az olasz hatóságok idegenrendészeti tábort létesítettek 1992-ben, amely azonban túlzsúfolt és sok konfliktus forrása.
Lipari-szigetek
A Lipari-szigetek (más néven „Éoli-szigetek”, olaszul Isole Eolie) vulkanikus szigetvilág a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra. Népszerű turisztikai célpont, évente mintegy 200 ezren látogatnak el a szigetekre.
A szigetcsoport névadója egyben legnagyobb tagja, Lipari. A „Lipari-szigetek” elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt a nevet könnyebb kiejteni, mint azt, hogy „Éoli”.
A többi sziget: Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea. Utóbbi szomszédságában a Basiluzzo nevű kopár szirt emelkedik néhány kisebb társával a tenger színe fölé. Lipari városának mintegy 11 000 lakója van, közigazgatasi szempontból – Salina kivételével – valamennyi sziget hozzá tartozik. A szigetek legfőbb látványosságai Stromboli és Vulcano aktív tűzhányói, de Vulcano meleg vízű fürdőiről is („fango”) híres. A fő szigetet történelmi emlékei tették ismertté.
