Kedves Eszter! Nekünk olyan problémánk van, hogy kislányunk 7 hónaposan bekerült a kórházba 8 éjszakára (húgyúti fertőzés), én, mint édesanyja is ott voltam vele végig. Kórházi kezelés előtt átaludta az éjszakát, este fél 10-től reggel 7-ig, akkor evett é

 Kedves fáradt, aggódó Anyuka!

A napi megszokott ritmus és környezet bármilyen felborulása, súlyos üzemzavart tud okozni egy család életében.  Különösen nehéz ez a gyermekek számára, ha ez a szülőtől valamilyen módon - térben és időben történő elszakadást jelent.
A kislánynál a kórházi stressz, aki főként még ici-pici ehhez, a kisfiúnál a nagyszülőknél való elszállásolás okozza a problémákat, mely önmagában is elegendő a nyugalom felborulására, hát még így együttesen.
A nagyszülők nemigen hibáztathatók azért, amiért maguk mellett altatták a kisfiát, kérem ezért ne is hibáztassa őket!
Gondoljon csak bele, Ön sem tett volna másként helyükben! Ezt mindenki nyugalmáért tették. A kisfiú megnyugtatásáért, és persze az önmaguk nyugalmáért is. Meg azután, mégsem állhattak azzal Ön elé, hogy a gyermeke egész éjszaka üvöltött az anyja után!  Tették, amit tehettek a gyermek megnyugtatásáért, még inkább az elcsendesítéséért.
Ha meg nem ez a szituáció állt fent, hanem az, hogy a gyermek jól érezte magát, akkor lehet, hogy csak egy kis szeretettre, összebújásra vágytak Ők is, és ezt most megkaphatták! Ennyi önzőség még nekik is jár!
Ha már mindkét gyermeknél egyidejűleg jelentkezik ez az éjszakai nyugtalanság, akkor nagyon helyes döntés volt őket egy szobába elhelyezni.
Kevésbé jó döntés viszont édesanyának a matracon való alvás a gyerekekkel egy szobába. Azt már a kisfiú is érzi, hogy elmúlt az idő, hogy a nagymamával alhat, mert tudja, hogy a nagyi már nincs a közelében. Az, hogy az édesanya egy szobába alszik vele, vagy velük, az meg nagyon hamar megszokható, és ha később Ön mást gondol és változtatni szeretne ezen, akkor követelhető a gyermek részéről, és igazságtalannak érzi majd, hogy Ön elköltözik a szobájukból, mellőzve és elhagyatva érzik majd magukat. Tehát sokkal helyesebb, ha nem teszi, el sem kezdi!  

Tudom nagyon nehéz számtalanszor bemenni hozzájuk, nehéz így életben maradni, másnap helytállni! Ez nagyon nehéz időszak!

Inkább próbáljon meg napközben egy kicsit szundikálni, esetleg akkor megkérni a nagyszülőket, vagy egy barátnőt, hogy segítsenek, (de hétvégeken mindenképp) hogy Ön néhány órát lazíthasson és ne egy végeláthatatlan szolgálatnak érezze a mindennapjait!  
Az édesapa mindennapi pihenését is erősen befolyásolja ez a fajta éjszakai élet, de próbálják meg beosztani az éjszakát! Ha apuka korán megy dolgozni, akkor próbáljon meg este kicsit korábban lefeküdni, és reggel korábban „őrködni”, ha pedig későn fekszik, akkor Ön menjen korábban aludni, és apuka vállaljon egy kis késő esti szolgálatot. Talán ezzel is egy kicsit könnyebbé válhat az Ön tehermentesítése.
Este kicsit hangolja rá a gyermekeket a pihenésre!  Építsen fel valami kedves esti rituálét! Egy kis esti játék, (már nem aktív, hanem inkább elcsendesítő), egy mese, egy kis együttlét, rituális elköszönés, betakargatás, jóéjt puszi, megnyugatás -hogy Ön itt van a közelben és bármikor hívható! Ez biztos nagyon sokat segít, és megnyugvást ad nekik!
Először még fel kell venni őket, kicsit odabújni, meg kell nyugtatni őket, kicsit betakargatni, visszaadni a cumit. Később majd elég lesz egy simi is, majd szépen lassan, - nagyon lassan - visszaáll a rend!  Most ez rettenetesnek tűnhet, majd elmúlik néhány hónap és már csak lidérces álom marad!
Egyet ne felejtsen el! Fogadja meg gyermekeinek, hogyha 18 évesek lesznek, akkor egy éjszaka majd 100szor fel fogja őket ébreszteni, hogy tudják milyen ez!  Majd meglátja az évek múlva már csak a vicc részére fog emlékezni, és jót nevetnek a gyerekekkel és az ismerősökkel, mikor szóba jön a kisgyermekkor!

Sajnos csak az idő és a türelem, ami változást hozhat!
Szeretettel: Kocsis Eszter