Sajnos nem mindenkinek adatok meg egy kisebb-nagyobb kertecske, ahol kedvére termelheti az illatos, majd ízletes fűszernövényeket. Van, akinek csak egy kis balkon jut és van, akinek csak egy ablak a fűszertermesztésre. Azonban még így sem kell lemondani a növényekről, csak tudni kell, hogyan gondozzuk őket. Cikkünkben összegyűjtöttük a leggyakoribb fűszernövényeket és most bemutatjuk, hogyan kell gondozni őket:
Bazsalikom
A bazsalikom eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett.
A bazsalikom a meleg, félárnyékos helyeket kedveli, ezért érdemes úgy elhelyezni a lakásban, hogy ne érje folyamatosan a nap. A kertben vagy balkonon olyan helyre tedd, ahol nem éri a szél. Ha nem palántát veszel, hanem ültetni szeretnél, akkor barna homoktalajba ültesd el a magokat március-április környékén, majd május elején már használhatod is a főzéshez.
A nyári melegben rendszeres öntözést igényel. Télen is tartsd melegebb helyen, ugyanis 10 fok körüli hőmérsékleten már leáll a növekedése.
Oregánó
Az oregánó, vagy más néven szurokfű igen nagy múltra tekint vissza. Először a görögök használták a történelem során – a mitológia szerint az oregántó Aphroditénak köszönheti az emberiség, ugyanis ezzel akart egy kis boldogságot csalni az emberek arcára.
Napjainkban egyre többen vásárolnak cserepes oregánót – ami aztán gyorsan a kukában landol, ha nem találjuk meg számára a megfelelő helyet. Az oregánó ugyanis szereti a tűző napot, ám sokan nem merik kitenni – így viszont elszáradhat. Ha tehát egy panel tetején lakunk, ahová mindig besüt a nap, nyugodtan hagyjuk ott az oregánót. A rendszeres locsolásról itt se feledkezzünk meg.
Az oregánó fűszer sokkal intenzívebb ízekkel rendelkezik, mint a cserepes változat – így ha élő növényt használsz főzés során, kétszer annyi oregánót tegyél az ételekbe!
Rozmaring
A rozmaring a Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Napos, nem túl nedves, mésztartalmú homokos talajokat kedveli. A rozmaring egy évelő, de nem télálló növény; ezért világos, nem túl meleg helyen cserépben teleltethető át. Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtások csúcsait nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük.
Petrezselyem
A petrezselymet gyakran összekeverik a fehérrépával – ám ez egy gyógy- és fűszernövény. A petrezselyem provitamint, C- és E-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz. Étvágyjavító, segíti az emésztést, vizelet hajtó és vértisztító hatású.
A petrezselyem szereti a napos helyet, de a félárnyékot is könnyedén elviseli. Bátran rakható egyéb növények közé, nem baj, ha kicsit beárnyékolják. A tápanyagban dús talajt szereti – és a nedvességet, így öntözd mindig rendszeresen és bőségesen. Hidegtűrő növény, magját már korán tavasszal el lehet vetni. Nem csak cserépben, hanem balkonládában is nevelhetjük.
Koriander
Ősidők óta használt fűszer, mely a Földközi-tenger vidékéről származik. A barnás-sárga, kemény, 3–5 mm-es mag illóolajat, cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz. Levele könnyen összetéveszthető a petrezselyemmel, de íze jellegzetesen aromás.
A napos helyet szereti, és a laza, jó vízáteresztésű talajt. Ha a leveleivel szeretnénk főzni, akkor csak az egészen zsengéket használjuk. A magokat augusztustól lehet szüretelni.
Kakukkfű
A kakukkfüvet már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik.
Szereti a napos helyet és a homokos, meszes, száraz talajt (így nincs feltétlenül szükség virágföldre sem). Virágzás előtt érdemes leszüretelni, ugyanis ekkor a legintenzívebb az íze.
Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak.
