Volt már olyanban részed, hogy felkeltél az éjjel közepén, és azt érezted, mintha gúzsba kötöttek volna: nem tudod megmozdítani a karjaidat, a lábaidat, és semmit. Olyan, mintha teljesen lebénultál volna. Szörnyű erre kelni! Arról nem is beszélve, hogy rémesen ijesztő is! Hiszen tudod, hogy ébren vagy, érzékelsz magad körül mindent, de hiába van ébren az elméd, a tested valójában még alszik, és ezért nem tudsz megmozdulni. 
Talán nem is gondolnád, de a lakosság mintegy 8 százaléka tapasztalja meg az élete során ezt a jelenséget. A tudósok úgy gondolják, hogy az alvásparalízist a szem gyors mozgása (REM) és az egymást átfedő alvási fázisok váltakozása okozza, de az is lehet, hogy egyszerűen a rossz ágybetét miatt nem tudsz aludni.

Mi történik ilyenkor?

A tudósok szerint teljesen normális ami ilyenkor történik az emberi testtel. A paralízishez erősen kapcsolódik a REM-alvásciklus. A bénulás ugyanis akkor történik, amikor az agy már a REM szakaszban van – ilyenkor a végtagok izmai elernyednek, nem tudnak mozogni. Normális állapotban az emberi agy több fázison megy keresztül, mielőtt elér az aktív álmodás szakaszába, vagyis a korábban említett REM szakaszba. Alvásparalízis esetén viszont az agy nem járja végig a szokásos utat, hanem rögtön a REM-szakaszba lép, vagy azonnal abból ébred fel. Ilyenkor a tudat nem tudja eldönteni, hogy alszunk vagy ébren vagyunk-e. Ettől összezavarodik, és a két fázis közötti sajátos kavalkádban marad. Ráadásul úgy vélik, hogy néhány embernél nagyobb a kockázata az alvásparalízisnek a genetikai hajlamuk miatt.

Lapozz tovább a cikkben!

Para a köbön

Ahogy azt az alvásparalízis is jelzi, a testünk nem mozog könnyedén az alvás szakaszai között, miközben épp egyikből tartunk a másikba. Mint fentebb említettem már, azok, akik ezt tapasztalták, hihetetlenül rémisztőnek tartják. Már csak azért is, mert sajnos a bénultsággal járó félelem érzet gyakran hallucinációkkal jár, ezek pedig elég élénkek is lehetnek. Talán meglepő, de az emberek 20-60%-a tapasztalt már ilyen hallucinációt miközben bénultan feküdt az ágyban, és ezt mindenki nagyon rémisztőnek és feszültséggel telinek írta le. A hallucinációt külső élménynek érezzük, ami a képzelet terméke, akaratunkon kívül létezik.

Az alvásparalízis alatt átélt hallucinációk között a leggyakoribb egy jelenlét érzékelése és az ezzel együtt járó félelem. Ennek az érzékelésnek a mértéke a bizonytalan, kellemetlen gyanútól egészen a teljesen bizonyosságig terjedhet. Azaz lehet, hogy nem látunk semmit, csak úgy érezzük, mintha figyelnének minket, de az is lehet, hogy hallucinálunk egy konkrét alakot, aki végül meg is jelenik előttünk. Ezeket a benyomásokat általában a sötétséggel, az ijesztő környezettel magyarázhatjuk, de persze egész más az érzés akkor, amikor éppen bénultan fekszünk az ágyunkban. Olyankor nem tudunk racionálisan gondolkodni.

Mindezek mellé még olyan érzések társulhatnak, hogy ébredés után közvetlenül nem tudunk mozogni, vagy beszélni pár percig. De gyakori érzés az is, mintha valaki ülne a mellkasunkon, és a kezünk közben mellénk lenne szögezve.