Lakás és Otthon - micsoda különbség!
A házunk, vagy lakásunk közepe energetikailag a legfontosabb terület. Térrendezési szempontból a legideálisabb, ha lakásunk központja tágas, világos és az energia szabadon tud áramlani minden irányban. Régen a házak közepén, a konyhában mindig égett a tűz. Itt tartózkodtak legszívesebben az emberek és nemcsak a meleg, hanem a jó illatok is idecsalogatták őket. A ház lelke ott van, ahol a tűz ég.
A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, így a ház szíve-lelke, központja, ugyanott helyezkedik el, ahol a tűz ég. Mivel régen a középpontba a kemence állt, nagyon szerencsések vagyunk, ha ugyanitt van egy kandallónk. Akinek nincs, az se keseredjen el, mert a tűz energiáját egy egyszerű gyertya meggyújtása is felidézi.
A ház belsejében éltető, világos, élénk színeket válasszuk. Őseinknél jól bevált a fehér szín. A fehér a tiszta fény, de jelenti az ünnepélyességet, a tisztaságot, a fényt, a magas szellemiséget. Mindig a mennyboltozatot jelentő szobamennyezet, a legvilágosabb színű. Természetesen a fehér mellett, a világos, pasztellszínek is mind megfelelőek falfestésre. A fehér falak semleges színével, egyszerűen tudunk egy harmonikus színvilágot teremteni a szobákban. Évszakonként akár más-más színeket alkalmazhatunk a kiegészítő textíliák cseréjével.
A régi magyar házak berendezésében a jelek, jelképek nagyon fontos szerepet játszottak. Szinte minden használati tárgyat díszítettek velük, a fakanáltól a kapakaparóig, a ruhákról nem is beszélve. Minden szimbólumnak jelentése van, és ez a jelentéstartalom, nem az ellentéteken alapszik, mint a jin-yang elmélet, hanem a szent hármasságon. Ez a szent hármasság az Atyaisten, a Fiúisten, és Anyaisten, vagy úgy is mondhatjuk, hogy teremtő, befogadó, illetve a teremtmény erejét képviseli.
Milyen szerepe van ezeknek a szimbólumoknak az életünkben? Roppant egyszerű, emlékeztető szerepe van. Emlékezteti a földi tudatunkat arra, hogy mi a születésünk célja, mi a feladatunk a földön, kik vagyunk és honnan jöttünk, összekötnek minket a magasabb énünkkel.
Ne kerüljük el messzire a népművészeti alkotásokat, amelyeken megmaradtak még az ősi jelek. Használjuk a lakásban, bárhol ahol a tetszik: a konyhában kerámiákat, a szobákban terítőket, párnákat, vagy régi faragott bútorokat, egy-egy használati tárgyat. Számtalan lehetőség adódik, csak nyitott szemmel kell járnunk.
Vajon hányan vagyunk olyan szerencsések, hogy elmondhatjuk: nem csak hajlékunk van, hanem igazi otthonunk is? A ház egykoron sokkal több volt, mint pusztán embereket óvó-, és kényelembe ringató anyaghalmaz. Elődeink beköltöztették a falak közé őseiket, hitüket, a közösséget és a természetet egyaránt. Akkor tanultuk meg, csak el ne felejtsük: "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők"
