A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad alatt a nyugati, jóléti társadalmak szokásait mi is megpróbáljuk adoptálni mindennapi életünkbe. Nincs ez másként a lakberendezéssel sem, amely lakásunkat vagy házunkat valódi otthonná varázsolja. A trendekről, divatokról, stílusokról beszélgettünk Zsóri Hajnalka lakberendezővel, az EFEB szakoktatójával, valamint fény derül arra is, hogy mi különbözteti meg a használati tárgyak kaotikus halmazát egy valódi otthontól.
– Ön 20 éve dolgozik a szakmában, vagyis csaknem a rendszerváltás óta foglalkozik lakberendezéssel. Hogyan változtak az igények az elmúlt 20 évben, hiszen kétségtelen a fejlődés ezen a területen is?
– A rendszerváltás után nem csak a társadalmi és gazdasági berendezkedés, hanem az életstílusunk is alapvetően megváltozott, hiszen nyitottabbak lettünk a világra, többet utaztunk, több szakirodalom jelent meg, könnyebben hozzáfértünk a külföldi sajtótermékekhez, így a nyugati lakberendezési trendeket is megismerték a potenciális ügyfelek. Kialakult egyfajta igényesség, és az ún. középréteg anyagilag is megengedhette magának, hogy lakberendezők segítségét kérje otthonuk kialakításához, megszépítéséhez.
– Hogyan változott meg a lakberendezés tudománya 1990 óta, hiszen a régi világból egy vadonatúj világba csöppentünk, amely radikális változásokat jelentett az élet szinte minden területén?
– Maga a lakberendező szakma is a rendszerváltás idején alakult ki, korábban nem volt ilyen képzés Magyarországon. 1990 előtt jóval kisebb választékban álltak rendelkezésre használati tárgyak, lakberendezési eszközök is. Az 50-es, 60-as években például szinte csak néhány csempetípust vásárolhattunk, később már egy-két színkombináció növelte a választékot némileg, de még mindig csak egyetlen méretet vehettünk. Majd az exportlehetőségek bővülésével sokféle termék érkezett Magyarországra, és ezzel párhuzamosan a hazai ipari termelés is bővült: egyre több bútor, lakberendezési tárgy, eszköz jelent meg a piacon. Jelentős választék alakult ki, már nem kellett sablonszerűen gondolkodni, az ízlés is kifinomultabbá vált, így egyre nagyobb igény mutatkozott szakemberek tanácsára.
– Az utóbbi években milyen trendek a jellemzők?
– Hozzánk általában késve érnek el az új trendek, és tovább is tartanak. Annak idején a barna a fehérrel, vagyis kvázi a kávé a tejszínhabbal sokáig tartotta magát, és amikor Nyugaton ismét előtérbe került ez a színkombináció, akkor nem azért jött nálunk is divatba, mert annyira naprakészek volnánk, hanem abszurd módon még az előző divathullámból maradt itt ez a stílus. Valójában – bár talán furcsán hat egy lakberendezőtől – nem különösebben kedvelem a divatot, mert ha csak az aktuális trendeket követjük, akkor sablonos lesz a környezetünk. Érdekesebbnek, értékesebbnek tartom a személyes, egyénre szabott megoldásokat.
– A minimalizmus a favorit mostanában. Vagy már lecsengett?
– A minimál sokáig tartotta magát, pedig nem illik mindenkihez, hiszen ha csak egyetlen régi fényképet kihelyezek a polcra, akkor lehetséges, hogy már üti ezt a stílust. Ez a letisztult, „patyolattiszta” stílus bár elegáns és nagyvonalú, ugyanakkor meglehetősen merev, nem különösebben lakájos és otthonos. Időnként váltakozik a letisztult és az otthonos, régi hangulatok stílusa. Most divatos a retró és a vintázs is, amelyek hosszú távon is működő otthonokat teremtenek, és nem az egész lakást uniformizálják, ha csupán egy-egy elemüket helyezzük el az otthonunkban. Így mindenki megtarthatja a maga egyéniségét, hiszen ha valaki szereti a minimalizmust, akkor letisztult belsőben gondolkodik, de ezzel párhuzamosan nyugodtan elhelyezheti a romantikusabb vagy régebbi használati tárgyait is. Csak az arányokra kell ügyelni.
