Afrikában a közlekedés maga a tökéletes káosz: nincsenek szabályok, sorompók, táblák, sőt, az index már egyenesen luxus. Egyetlen biztos pont létezik a túlzsúfolt utakon: a duda. Ha útban vagy, dudálnak, viszont ha nem veszed észre, az már a te bajod.
Mi már megszoktuk, hogy ha neveletlen gyerek módjára átszaladunk a piros lámpánál az úttesten, akkor pénzbírságot is kaphatunk. Nos, ez Afrika egyes országaiban, mint például Egyiptomban teljesen máshogy működik. Sok városrészen még zebrák sincsenek, mert minek az? És a járdákat is többnyire csak dísznek építették oda.
Te tudnál egy zsúfolt úttest szélén nyugodtan beszélgetni, miközben az autók és a motorosok centiméterekre suhannak el melletted? Mert én nem.
Nincs másik autó? Nem gond! Így amúgy is sokkal kalandosabb az utazás.
Ez kitűnő példája annak, hogy semmi se lehetetlen.
Nem fél, hogy egy nagyobb zökkenőnél kiesik a járműből? Vagy kényelmesebb úgy utazni, hogy végig meg kell magát tartania a lábaival?
Iskolás korunkban ezért a tanár kitekerte volna a nyakunkat. Innen látszik, hogy Afrikában mennyire más életet élnek.
Végül is, ha így kényelmes…
Nem lehet valami kellemes, ha elszakad az egyik tartó kötelék…
Ez nem egy motoros találkozó, hanem rendes, hétköznapi civilek! Itthon ezért az autós sofőrök már sírva vernék a dudát, az itteniek viszont már megszokták ezt a káoszt és legfeljebb csak jelzésként dudálnak. Oldalt viszont láthatunk egy mentőautót.
Ahol, és amikor épp kedvük szottyan, letáboroznak és árulnak.
Afrikában európai szemmel szinte lehetetlen kiigazodni ebben a túlzsúfolt közlekedésben. Bár ennél fogva is az afrifai emebrek rá vannak kényszerülve arra, hogy odafigyeljenek egymásra, ami egy olyan erény, ami a mi társadalmunkra is ráférne.
