A 19. század közepén II. Miksa, II. Lajos király édesapja szándékozott először újra felépíteni a romos Vorderhohenschwangau várát, ami a jelenlegi neuschwansteini kastély helyén állt akkoriban. Lajos 1867-ben, a Poroszországgal vívott héthetes, vesztes háborúja után következett hosszabb, tehetetlen időszakában találkozott először apja ezen gondolatával, amikor munkát akart adni alattvalóinak.

 

 

Az épület alapkövét 1869. szeptember 5-én tették le. Neuschwansteint nem építész, hanem egy színházi díszlettervező, Christian Jank tervezte – ez jól magyarázza Ludwig szándékait és az elkészült épület lenyűgöző természetét. Az építészeti szakértelmet – mely a helyszín veszélyessége miatt nélkülözhetetlen volt – először a müncheni udvari építész, Eduard Riedel, majd később Georg Dollman és Leo von Klenze biztosította.

 

 

A kastélyt eredetileg „Új hohenschwangaui kastélynak” hívták, egészen a király haláláig; ezután az új neve: Neuschwanstein,Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya lett, Wagner azonos című operája nyomán. A kastély Schwanstein, a schwangaui lovagok székhelyének romjaira épült, kik a hattyút választották jelképüknek.