A tulajdonos designérzékének és az épület felvirágoztatása iránt érzett vitathatatlan vágyának köszönhetően a farmház immáron felismerhetetlen a 18 évvel ezelőtti állapotához képest. Büszke példája annak, hogy mire képes némi jóakarat és rengeteg kemény munka egy otthonnal.
A Rumford kandallót először szétszerelték, majd ugyan azokból a téglákból újra felépítették, csak éppen úgy fordították azokat, hogy a festett részük ne legyen látható (mellékesen ezeket a téglákat valamikor holland hajókon használták nehezékeknek). A festéket lekaparták, a hamis felületeket eltávolították, és újrahasznosított fával borították be a ház belsejét, melegséget és otthonos hangulatot kölcsönözve ezzel neki.
A farmház konyhája mindenféle bútorok keverékéből áll össze, és a régi korok konyháinak hangulatát idézi, amelyekben sosem helyezkedtek el egységes stílusú konyhaszekrények, mint ahogy a modern változatokban láthatjuk. Az 1931-es Chambers tűzhely tökéletesen illik a képbe. Ha a falburkoló panelek úgy néznek ki, mintha egy régi iskolaépület falaiból vették volna át őket, az azért van, mert pontosan onnan származnak.
„Remek itt élni,” állítja a jelenlegi tulajdonos, ”azoknak, akik értékelik az élet egyszerű dolgait: a természetet, a családot, a nyugalmat és a csendet.” A kérdésre, hogy mit hiányol majd a legjobban a házból ennyit válaszolt: „az új évszakot üdvözlő békák szerenádját a tavaszi levegőben”.
Ennek az otthonnak a tulajdonosa nem egy makulátlan házban él majd – de ez az egész lényege. Ez az épület strapabíró, amin látszik, hogy sok szeretetet kapott, és ami biztos, hogy még évszázadokon át állni fog majd.
